A borkóstolás menete
Először szemünk ügyére vesszük a kóstolandó bort, ezért hasznos, ha a poharat a száránál fogjuk és nem tapogatjuk össze a kelyhet. Különösen, ha az aktuális tételt még másik is követi. Forgalomban kapható tételeknél joggal várjuk el, hogy az ujjlenyomatunkat élesen lássuk a boron át is. Pláne, ha fehér vagy rozé borról van szó! Vörösöknél ezt csak a pohár összenyomásával tudnánk elérni. Hordó-, tartályminta esetén a tükrös tisztaság nem feltétel. Ezekről pincénkben mesélek bővebben.
A szín már árulkodik arról, mit tartunk a pohárban. Egy meghatározhatatlanul világos bortól nem várunk sokat. Lehet illatbomba, de ízben cserben fog hagyni. Aztán vannak a zöldes, sárgás árnyalatúak, melyeket öltöztethetünk ezüstösen csillogó, vagy arany színekbe. Természetesen fehér borokról van szó. A zöld az üdeség, frissesség jele és a halványság is. A halvány sárga lehet üde. A sötétebb színek mélyebb tartalmat ígérnek. Hogy beváltják-e, ahhoz tovább kell mennünk. A barnás szín erős gyanakvással tölthet el fehér és vörös bornál egyaránt. Rozénál is. Normál színek itt a rózsaszín és a narancs különféle árnyalatai és mélységei. Vörösnél a rubin, a gránát, a tégla. Érdemes tekerni egyet a poháron és figyelni, hogy látunk-e cseppecskéket lassan indulni a karimától lefele? Ha igen, az a testesség jele.
Beleszagolunk a pohárba – az ugye üvegnél nehéz, ezért javaslom a pohár használatát. Ha a poharunk öblös, mondjuk a legnagyobb átmérője a száj átmérőjénél legalább másfélszer nagyobb, akkor érdemes addig tölteni, hogy a legnagyobb legyen a felület. Igen, így sajnos kevesebb jut, mint ha tele lenne. Ez egy lényeges különbség a kóstolás és a fogyasztás között. Nagy felületen sok aroma tud felszabadulni. Hát még ha „megtekerjük”, azaz körbeforgatjuk a bort a pohárban! Gyakorlat teszi a mestert! Tehát beleszagolunk. Milyen az illat? Orrba vágó, vagy úgy kell keresni? Tiszta-e? Emlékeztet-e valamire? Virágra, gyümölcsre, fűszerre, a gyermekkorodra? Minél több minden eszedbe jut, annál gazdagabb lesz az élmény.
Ha eddig kibírtad, hogy ne kortyolj bele, most tedd meg! Első kérdés itt, hogy van-e cukor a borban? Már csak azért is első kérdés, mert a nyelvünk csúcsán érezzük, rögtön elsőnek találkozunk vele. Ha nincs, száraz a bor, akkor is, ha folyik. Ha van, lehet félszáraz, félédes és édes. Ezek grammokhoz kötött kategóriák, szerintem nem az a lényeg, hogy pontosan hány gramm, hanem, hogy harmonikus-e a bor? A savtartalom adja a gerincet. Nyálelválasztást okoz. A savat a nyelvünk két oldalán érezzük. Vizsgáljuk meg, hogy a hozzá tartozó alkohol és test – esetleg cukor – kellemes ízhatást kelt-e? A test az, hogy mennyire kerek a bor? A víz meglehetősen szikár, a tej meglehetősen kerek – igaz, abban cukor is van. Ha kellemes az összbenyomás, mondhatjuk rá, hogy ízlik. Szerintem nem szerencsés azt mondani, hogy jó vagy nem jó, mert erősen eltér az ízérzékelésünk (is). A borban lehet még tannin. Ez más néven a csersav. Összehúzó hatása van a nyálkahártyánkon a szájban. Ha éretlen, akkor még tapadós is. Ezt nem szoktuk szeretni.
Na és hozta-e a bor ízben, amit illatban ígért? Reméljük! Megtaláljuk azokat az aromákat, amiket illatban? Többet, kevesebbet, mást? Szívhatunk levegőt a szánkon át, hogy az aromák az orrunkba jussanak a bubikkal. Bor marad a szájban!
Nem marad más hátra, mint lenyelni és figyelni. Egy kortyot! Ha lenyelés után nyelvtőben édességet érzünk, az a testre utal. Nem cukor. Keserűséget érzünk-e nyelvünk tövében? Sós ízt nagyon halványan? És meddig érezzük a bor ízét még? Semeddig? Pár másodperc? Egy Miatyánk?
Össz-benyomás? Köszönöm elég volt? Kérek még egy pohárral? Egy palackkal? Tovább is van, mondjam még?
Ha elfogyott a pohárból a bor és eszedbe jut beleszagolni, megtapasztalhatod, milyen a szárazpróba. Ugyanazt az illatot érzed, mint amikor először szagoltál bele?
Érdekel, mit jelent a címkén az eredetvédelmi logó? Ki oltalmazza az oltalom alatt álló borokat? Tényleg annyi alkohol van a borban, mint amennyit ráírnak? Mi hasznod van a NÉBIH számból? Mi alapján írják rá, hoy hány fokon, mihez ajánlják a bort?